Amikor vörösbe öltözik a hajnal
S ölelkeznek felhők éjfekete arccal
Aranyló habokkal zubog le a patak
Magányos kezedbe apró remény akad
Sikítva visonghat odakint a szél is,
S küszködve haldoklik mindenütt a tél is
Fűzöldre festik az ifjú fák a tavaszt
Homlokodra a nyár könnyű csókot tapaszt
Születni s meghalni, ahogy a nap halad
Fájdalom, nevetés csak egy emlék marad
Távolról, másokból, homályos álmokból,
Szárnyakat kérni a tétován szállóktól
Elhagyni a múltat, nem látni a jövőt
Semmiben lebegve nézni csak az időt
Megölel a hitem, eláraszt a jelen
Hirtelen a semmiben egész világ terem
Akarom a szerelmet, akarom a tüzet,
Megégetem magam, adjatok hát vizet,
Megtölti a tüdőm, levegőért kapok,
Térdre dönt a vihar, s a föld alatt vagyok.
