Engedd, hogy kézenfogjam megrettent lelked,
Engedd, hogy elérjem, ne menekülnöd kelljen
Ott leszek, figyellek, vigyázok rád,
Támaszod leszek az úton, mi vár
Ne remegj, ne fuss el, nézz szembe vele
Ott vagyok neked és őrzöm a szemed
Lemegyünk mélyre, megfürdünk benne,
Démonok között mászunk majd a hegyre
Sötét a lelked, sötét a véred,
Sötétség béklyózza bénulttá lényed
Ne fuss az árnytól, engedd át magad,
majd az én árnyékom kiutat mutat
Éles fény vethet csak ily sötét árnyat
Kapaszkodj belém és vesd meg a lábad
Merítkezz bele, járjon át végig
A szabadon szárnyalhatsz fel, fel az égig
Sötétségem vezet majd a tiédhez kettőnket
És nem vehet semmi titok téged már el tőlem
Szörnyeteg vagy karjaimban és én erős lettem
Mióta a közeledben lélegzetet vettem
Ne féld azt, hogy ki vagy. Ne menekülj tovább.
Vesd le ezt az arcot, mint egy szakadt ruhát.
Szeretem az erőd, mit szörnyed ad neked
Tedd a kedveseddé, s a világ a tied
Szeretem a szörnyed. Szeretem az árnyad.
Szeretem a félelmeid, szeretem a vágyad.
Szeretem a hibáidat, szeretem a fényed,
Mindenestül, határ nélkül - így szeretlek téged.
