Szerethettelek volna, tudod.
Szerettelek volna, ha hagyod.
De értem a válaszod, bár nem szó, csak csend.
A világom hiányodtól könnyezve reng.
Csak egy percre jöttél. Egy percre borult lángba minden.
Te fogtad és birtokba vetted a testem.
S most vágyik a lábam, vágyik a mellem,
vágyom a tested, vágyom a lelked.
Érzem még kezed, látom az arcod
Gyönyörtől gyöngyözve leomló maszkod
Láttam, hogy ki vagy, de elüldöztelek
Arról hogy nem vagy itt...egy ember tehet
Meg akartam mutatni, mit adhatnék neked
Tudatni akartam, hogy itt vagyok veled
Kimutattam mindent, ledöntöttem falam...
Könyörögtem, kértem, megaláztam magam.
Felráztál a szennyből, álomból, közönyből
Megmutattad milyen lehet kilépni a ködből
Kapaszkodtam, boldog voltam, vezetőm nem maradtál
Velem a semmi szélére kétkedve nem zuhantál
Hiányzik az érintésed. Hiányzik, hogy éljek.
Hiányzik, hogy adjak, hiányzik, hogy féltsek.
Hiányzik a bőröd, hiányzik a karod
Hiányzik, hogy sosem éreztem, akarod...
