Simogat a metsző hideg.
Kihűt és megnyugtat.
Gyönyörű, hogy ennyire rideg,
hogy ennyi mindent megmutat
Csupaszok a fák
Csupaszok az árnyak
A szél a szemembe vág
Lámpafény ölel át lágyan
Csak a szél, csak a szél,
csak a széltől könnyezem én,
csak a sál szorítja a torkom,
nem, nem is kell sírnom
Napok óta csend. Csendes hazugságok
Kimondatlan gyötrelem és álmok
Lies...lies, here it lies...
Mégis mire vársz
Az éjszaka a menyasszonyod
A sötétség az otthonod
Csak hinni akarom, hogy megéri harcolni
Csak azt akartam, hogy tökéletes legyen
Fagyos kezével fogja össze hajamat a tél
Letörli a könnyeket az arcomról a szél
Remegek és élvezem
Látom a lélegzetem
Szabaddá tettél és letépted a láncaim
Aztán tollanként tépted ki szárnyaim
Miért nem látsz belém, miért nem érzel
Lelkeddel fájdalmamig miért nem érsz el
Ha csak egy percre látnád
Ha csak egy pillanatra éreznéd
Ha hagynád, elmondanám,
Hogy mennyire félek még
Kérlek lásd meg, ki vagyok én,
Mert melletted fényesen ragyogok még
Érezted te is, érezted, tudom
A kezedet akkor miért nem én fogom...
