Zizzen a hajnal, csusszan az árnyék,
Napfény az ajtóban toporog már rég
Libben a függöny, sóhajt az éjjel,
Friss mosoly hűs tüze édesen ér el
Felhőbe úszik, virágba borul,
Ajkamra ébredés sóhaja tolul,
Sötétség ölel, fekete kékkel,
Aranyfénypászmákkal robbantja széjjel
Bőrömön napsárga simítás kúszik,
Hullámzó lebegés elmémre csúszik
Semmi és minden közt alig van határ,
Ébredés, szerelem, álom és halál
Apró kis nesz, mit inkább csak érzek,
Azonnal felbuzog hömpölygő vérem
Valami melegít, valami itt van,
Illatok hada, mi magába szippant
Álmosan morogsz, magadhoz ölelsz,
A puszta lényeddel éberré tüzelsz,
Jöttél és maradtál, itt vagy még velem,
Te vagy az igazi ébredés nekem
S nyílik a szemem, kába az arcod,
Talán még érzem magamon a karod
S libben az álom, becsap a vágyam,
Magányos, hideg néleküled az ágyam.
