Hallom a hangod, látom a szád,
Tekinteted vasrúdként nyársal át,
Mélyen a gyomrom és tüdőm közt remeg,
Az egész lelkem a tieddel rezeg
Túl sok az érzés, túl sok a kétség,
Túl sok most bennem miattad a kérdés
Várok és remélek, örömmel zuhanok,
Tárd ki a karod és futok és rohanok
Bátornak lenni, egymáshoz lépni,
Váltani, vállalni, önzően élni,
Magamba nézni, hol van a határ
Közted és köztem, már nem látom át
Mi vagy te nekem s mit látok beléd
Vajon te is érzed azt, mint amit én?
Eszedbe jutok, ha ő van ott veled?
Tudod, hogy én mit is adhatnék neked?
Más ez a vágy és más, ahogy várok,
Boldog a kép, min melletted állok,
Remegek egyre, mosolygok tőled,
Nem tudom elég-e bármi belőled
