Mosolygok, hogy észrevegyél
Rád nézek, hogy megérintsél
Szeretnélek, ölelnélek
Bár boldoggá tehetnélek
Maga vagy a titok, maga vagy a bűn
Az édes, gyilkos, elemésztő bűn
Veled van az elmém, veled van a testem
Mondd, csak mondd meg mit kellene tennem
Magamnak akarlak, magamban akarlak
Tudatni akarom azt, hogy az enyém vagy
Ordítsd a világnak, mennyire kellek
Csókolj és hagyd, hogy zokogva szeresselek
Akarom a szemed, ahogy végignézel rajtam
Akarom a kezed, ahogy simítja az ajkam
Hallani a lélegzeted, érezni a szíved
Látni azt, enyémbe hogyan robban lelked
Mert csak a sötétben keresem a fényt
Csak a hóban érzem a nyár melegét
Csak ha elengedsz, hiányzol igazán
Csak gyűlik az asztalon az üres pohár
Engedj be, én más vagyok,
Engedj be, mert megfagyok,
Engedd be az álmom, engedd, hogy gyógyítsak,
Engedj be, engedd, hogy szeretni tanítsak
Repülj velem, légy a szemem,
Légy a szárnyam, légy most velem,
Suhannak az álmok, mint képek a vonaton,
Magam után hosszú évek súlyát vontatom
Nem vagyok egyedül, te lennél velem?
Ki vagy te, társam vgy senki sem nekem?
Miért jöttél, miért nem mész,
Miért nem vagy rám még kész?
Szerettelek, szeretnélek.
Eltennélek szép emléknek.
De borzong a bőröm, remeg a térdem
Beléd remeg az egész mindenségem
