Nem sírok, csak reszketek
Füstölgő vért könnyezek
Tombolva üvöltök, remegve sikoltok
Hamuszín lángokba dermedve mosolygok
Selymesen csillogott bőrödön a szívem
Minden csepp mosolyod ajkamon érzem
Élővé lehelted lassan a lelkem
Amikor kezedbe vetted a mellem
Látom az árnyékod kibomlani csendben
Hallom, hogy káosszal töltöd fel a rendem
Nehéz lesz a levegő, zihálva fulladok
Libabőrbe bújva nedvesen izzadok
Telnek a percek, sűrű a semmi
Annyira szeretnék közelebb menni
Érezlek vakon, hullám a lelked
Szivárványba siklik az éjjeli permet
Szisszen az ujjad, érzem a bőröd
Énekel, dalol már minden szál szőröm
Alig érsz hozzám, vonzod a vágyam
Sohasem érjük el talán az ágyam
Egy helyben állok, remeg és robban
Bensőmben minden, vad színekben dobban
A múlt és a jövő, összefonódunk
Ez lett az egyetlen igazi módunk