A sosem ismert otthon illatárját hoztad
Szívembe a tél közepi hűs meleget loptad
Fekete szénszagú glóriám mellé
Aranyló százszorszép koszorút tettél
Sohasem hittem, hogy lehunyt szemem mögül
Az álmok leomló függönyei közül
Előléphet valaki, ki megfogja a kezem
Akinek lelkemet a lábaihoz teszem
Örülök, hogy létezel, hogy tükrözöd a vágyam
Boldog már a gondolat, hogy te lehetsz a társam
Hogy kócos hajnalokon te simítod vállam
S a tündöklő nap alatt te vagy az én váram
Látom, hogy rám nevetsz, a szél a hajam fújja
S hozzád rohanhatok újra meg újra
Tükör volt a maszkom, engem láttál benne
Te és én mint árnykép, úgy olvadunk egybe
Fecske voltam egykor, cikáztam az égen
Míg egy hűvös napon hamuvá nem égtem
Hattyú lettem, szárnyak nélkül, harcos, méltóságos
Nádas rejtett egyre, ez volt biztonságos
És most felgyulladok, elhamvad a tollam
Bűzös mocskos bűneimet könnyen félretoltam
S felébredek újra, varjú lett belőlem,
Halálhozó, felismerő, mindenségek őre
Rám tekint a gombszemed, fekete a tollad,
Bűneimnek hosszú sorát máris megtoroltad
S felébredünk újra, repülünk az égen
Két test fénylik feketén, aranyan és kéken
