izgalom, hogy látlak végre
izgulok, hogy itt vagy már
gyere, szólalj már meg, kérlek
oly régóta várok rád
fények zúgnak, dallam csillan
illatoktól reszkető
könnyem emlékedtől buggyan
elmosódik a fenyő
nem fogod a kezem mégsem
nem ölelsz a fa alatt
téged álmodlak már régen
hogy simogasd arcomat
hogy lássam a szemeidben
azt, mi nekem szinte fáj
szerelmet tekintetedben
tüzet, ami bennem jár
mert te vagy a mindenségem
szerelmem és barátom
bár itt lennél szentestémen
bár lennél a karácsony
