Vérszívók lepik el megrokkant testedet,
Elveszik, csapolják éltető véredet,
Nyakadra tapadnak, csuklódat szorítják,
Erekbe ragadva bőrödet borítják.
És jönnek, és húznak, és esznek, és ölnek,
Mindegyik sejtedbe mérget lövellnek,
Fröcsög a szitok, gyengül a lábad,
Szíved is nyilall, mind jobban fárad,
Mindegyik sejtedbe mérget lövellnek,
Fröcsög a szitok, gyengül a lábad,
Szíved is nyilall, mind jobban fárad,
Vonaglasz, felzokogsz, mert fáj a féreg,
Ahogy a csalódás belülről éget,
Húsodat zabálja, rágja a csontodat,
De még az agyad sem érti a dolgokat.
Ahogy a csalódás belülről éget,
Húsodat zabálja, rágja a csontodat,
De még az agyad sem érti a dolgokat.
S itt jön a megmentő, fitymálón figyeli,
Amint a kedvesét egy nagy raj lenyeli,
Szétfoszló hulla vagy – látnak még szemeid,
De vállból leesnek hústalan kezeid.
Amint a kedvesét egy nagy raj lenyeli,
Szétfoszló hulla vagy – látnak még szemeid,
De vállból leesnek hústalan kezeid.
S kacag a megmentő, nyílik a szája,
Új csapat vérszívót szabadít rája,
Szívében tenyészti magát az ördögöt,
Mosollyal lépi át az itt maradt dögöt.
Új csapat vérszívót szabadít rája,
Szívében tenyészti magát az ördögöt,
Mosollyal lépi át az itt maradt dögöt.
Bordáid között még lüktet a szíved,
Új vérrel pumpálja élővé tested,
Csontodra hús kerül, összeforr karod,
Fájdalmad bosszulni - csak ezt akarod.
Új vérrel pumpálja élővé tested,
Csontodra hús kerül, összeforr karod,
Fájdalmad bosszulni - csak ezt akarod.
Gyémánt és megfagyott könny az új burkod,
Azt, hogy ő merre jár, nagyon jól tudod,
Nyomában csontok és elhullott férgek,
Melléülsz, de ő nem ismer fel téged…
Azt, hogy ő merre jár, nagyon jól tudod,
Nyomában csontok és elhullott férgek,
Melléülsz, de ő nem ismer fel téged…
De mikor érzi a halálos mérget,
Amikor lepattan megfagyott kérged,
Torkához kap, és már tudja, hogy ki vagy,
Döfd le, és búcsúként egy csókot is adj…
Amikor lepattan megfagyott kérged,
Torkához kap, és már tudja, hogy ki vagy,
Döfd le, és búcsúként egy csókot is adj…
Update (variáció befejezésre)
Majd hogyha lefolyik torkán a méreg
Amikor lepattan megfagyott kérged
Akkor, ha szemében megértés gyúl
Csókold meg s búcsúként szíven is szúrd...
