Vér csorog az ajkaimon, eléri az államat,
Mosolygok, és lázad szemem szorítod a vállamat,
Üvöltesz, mint leszúrt bivaly, felrántod a fejedet,
Frissen meszelt fehér falam szédelegve színezed.
Tenyérnyomod, arcod helye, hajad apró szálai,
Térded remeg, húz a padló, nem tudsz már megállani,
S meztelenül nézlek téged, fojtogat a szenvedély,
Lihegsz, zokogsz, fetrengsz, vérzel, felajzott a szenvedés.
Padlón csúszva, mint egy féreg, úgy mászol a ruhámig,
Fehér selyem zizzen halkan, nem tudsz, tudom utálni,
Hűs anyag ér szakadt szádhoz, itatod a véredet,
Nyugszol, vadulsz, dühvel remegsz, kirántod a térdemet.
Penge villan, ég az arcom, sós íz folyik nyakamon,
Fájdalomtól, dühtől édes szégyenemet tagadom,
Hozzád kúszom, arcom tartom, vérem vérrel itatod,
S élvezed, hogy forró vérem ilyen hévvel ihatod.
Padlón, ruhán, testeinken egyesülnek véreink
Csókolózva, megtapadva kulcsolódnak kezeink.
Vérszerződést kötve állunk, másnap benned ébredek,
Gyilkosom, én ajzószerem, véres hősöm - szeretlek.
