Tudom, hogy elhagysz, csak ölelj meg,
Tarts szorosan… utoljára add egy
aprócska részét a közös csodának,
Az emlékké vált mennyországnak.
Mondd, hogy még visszajössz, hazudj, ha kell,
Ölelj meg még egyszer, s mondd: nem hagysz el.
Elég, ha látom: nem zuhansz alább.
Mutasd meg, kérlek, hogy miért maradnál.
Talán lesz még nap, hogy együtt újra
a csillagok hullását nézzük oda túlra.
Lehet, hogy visszatérsz, mintha nem is
Mentél volna, ugye, szerinted is?!
Kérlek, csak egy pillanatot adj még,
Míg karodban lát a selyemfényű ég,
Csak egy percet, míg még enyém vagy,
És elszakít tőlem a kegyetlen vad…
Kérlek, még ne menj, engedj nekem,
Csak egy pillanatig még maradj velem,
Hadd legyen nekem egy utolsó látomás,
Szívemnek tieddel közös kis dobbanás…
Emlékezz miránk, bárhol is lépkedsz,
A közös csodákra, kérlek, emlékezz.
Egy pillanatot, és elengedlek,
Annyira fáj most, hogy így szeretlek…
