angyalnak lenni, tollam kitépni
s rohanni, zihálni, menni és lépni
előlem, előled, zokogva
omoljon minden le tomboló romokba
megcsalva, megcsalni, csalatva titkolni
magamból emléked dühöngve kitolni
elhinni a szemed, elhinni a szád
érezni a kezed, fájón vágyni rád
s gyűlölni magamat, tépje szét körmöm
gyulladjon fel, ahogy szakad a bőröm
s kivenni, kivenni innen a szívem
hogy lásd meg végre te is a mérgem
kezedben volt, és nem kellett neked
tudtad, hogy mit adnék, mit hagynék veled
de hogyha eldobod, el miért vetted
a helyére vissza miért nem tetted
elsírtam a könnyeim, tudom mi a vége
eltáncoltam már a búcsútáncot régen
meleg még a kezem, ahol fogtál engem
de hideg a szemem, száraz minden percben
nem kellene várnom, elszürkül az álmom
tudom, hogy nem tudom, most mire is vágyom
fogni a kezed, látni a mát,
öledbe bújva csak nézni egy fát
csókolni a nyakad, illatoddal kelni
nyugalmas kínommal még be nem telni
s ébredek, nem te vagy az, aki ölel
minden kis lélegzet pengeként öl el
hazug és romlott, szennyes a vérem
felejtés, megtérés, halál...jöjj értem
mit tettem, mit teszek, mit fogok, miért
mi érzek, miért élek, miért vagyok...kiért?
(2011)
