Még emlékszem arra, milyen volt arcod
Mikor a fejed a mellemre hajtod
S hagyod hogy suhanva kényeztesselek
Apró rezzenésekben keresselek
Nem tudom ki vagy, s mégis oly közel
Talán csak játszol, de karod míg ölel
Nincs egy perc múltam, sosem volt jövőm
Az ellenállásom könnyedén töröm
Hajadnak illata gyermekkorom bája
Szemed és homlokod gyakran szalad ráncba
Te vagy a tűz, lepkeként nézlek
Hiába tudom, hogy halálra égetsz
Fényedben fürödnék, várom, hogy várj rám
Lelkemet belülről adnám, ha vágynád
És mégis elrejtem magamat egyre
Minden kis kérdésben támadást sejtve
S ostromolsz úgy, hogy tán nem is látod
Gyengülök, remegek, közelebb mászok
Érzem a hajadat, érzem az arcod
Érzem hogy pihéim melegen tartod
S leomlik falam, akarlak végre
Könyörgő gondolat kúszik a mélybe
Kiáltok feléd, de néma a sötét
Érzem a vágy egyre nedvesebb ölét
S itt van az arcod, érzem a tested
Amit te lélegzel, azt szívom én be
Simogat ajkad, minden csepp kell
Semmibe süppedve epedek el
S érzem a számon gyönyörű ízed
Vártam és vágytam, robbanva élek
Ne menj még, gyere még, rohanok tőled
Sután kutatom az utat belőled
Elmúltál, maradtál, miért nem hagysz élni
Miért kell minden kis percben belépni
Tudom, hogy fájni fogsz, hogy neked semmi
Tudom, hogy nem vagyok se jó, se senki
Te vagy az élet, te vagy a játék
Kibontásra váró ketyegő ajándék
Fájni fog minden, s akarlak mégis
Ellenem fordult a föld, de az ég is...
