Ez csak egy állat!
Te meg csak egy ember vagy. Mitől lennél más?
Miért gondoljuk többnek magunkat? Miért hisszük, hogy jogunk van állatot tartani? A rabszolgatartást elítéljük - úgy nem bánhatunk egy emberrel. És az állattal miért? Miért kínozhatjuk, használhatjuk ki, alázhatjuk meg és alacsoníthatjuk le? Miért?
Mert mi az evolúció csúcsa vagyunk.
Miben? Nem vagyunk gyorsak, nincs bundánk a hideg ellen, nem tudunk repülni vagy órákat tölteni a víz alatt. Nem tudjuk tökéletesen álcázni magunkat, látni a sötétben, kilométerekről kommunikálni egymással, egyértelmű hierarchiában, békében élni egymás mellett. Mindehhez segítségre van szükségünk. Nem vagyunk jobbak. Csak mások. Másban vagyunk jók. De legbelül és alapvetően ugyanolyanok vagyunk, mint mindenki más. Minden más...miért tárgyiasítjuk az állatokat? Miért ezek és nem ők? Éreznek. Egyéniségek. Ők is félnek, örülnek, ők is éhesek, keresik a párjukat és védik a kicsinyeiket.
Civilizáltan élünk. Tudatosan.
Lelőjük egymást. Atombombákat gyártunk. Drogot csempészünk, pénzt hajhászunk, elhagyjuk a gyermekeinket, megöljük a környezetünket, így saját magunkat is. És leigázzuk, kínozzuk, megalázzuk, akiket nem értünk. Mert ők nem beszélnek. Nem úgy, hogy mi megértsünk, ezért már feljogosítvaérezzük magunkat arra, hogy uralmunk alá hajtsuk őket. De alulmaradunk. Mert alul kell maradnunk. Nem szennyezhetünk olajjal egy egész országnyi területet a tengerben anélkül, hogy ne bűnhődnénk érte. Jönnek majd vulkánok és viharok, hogy revansot vegyenek.
Ember! Térj észhez! Senki vagy a természetben. Küzdhetsz, toporzékolhatsz, de akkor is csak egy szerencsétlen, eltipornivaló senki vagy szembefordult hüvelykujjakkal és egy óriási kocsonyás valamivel a koponyádban...ezek pedig nem mindig fognak megmenteni.
