Hogyha majd hűvös föld takarja testemet
Ne sírj, csak engedd el tűnő emlékemet
Űzz el az álmodból, ne gondolj múltunkra
Messze tűnt jövőnkre, tervezett utunkra
Mindennek vége már, s mire a fű kinő
Ne másra, csak arra emlékezz: volt egy nő...
Öntözd a virágot, amit majd akkor látsz,
Amikor csendesen sírom végében állsz
Testemből lelkemből e virág maradt csak
S élni csak tőled fog, mert téged akarlak
De legyen ez az egy, s ne több, mi én vagyok
Halálommal én a múlt tüzébe fagyok
Porladhat testem - de lelkem, az itt marad
Vigyázok rád, és így sosem leszel magad
Te kedves, engedj el, lépj tovább, új útra
Légy boldog, mosolyogj s ne gondolj a múltra
Hidd, találsz valakit, ki ugyanúgy szeret
Hisz én már nem, de ő még boldoggá tehet.
