Gyűrött arcából két szeme rám ragyog
Látom az ajkait, de nem értem, mit gagyog
Fáj minden pillanat, mert nem érinthetem
Látni és vakulni, ha csak így érhetem
Látom...most nem látom...várom hogy itt legyen
De mikor itt van, éget, mert szeretem
Nem láthat, nem látja, mennyire vágyom őt
Mennyire imádom, mikor az ágyon ül
Vagy mikor álmosan nyög két szót fülembe,
Amikor vágtatva rohan el mellettem
Amikor sír és amikor mosolyog
Amikor csendesen hátamhoz sompolyog
Vágyom a kezeit, várom a percet
Amikor végre magához ölelhet
De addig messze, távol van tőlem
Nem tudom mi lesz addigra belőlem...
