Tökéletes emlékek, a padlón hever minden
A telefonért nyúlok, ki kell törnöm innen
Suttog még a hangod, illatodat érzem
S könnyek pattogzanak a régi fényképen
Eszedbe jutottam valaha azóta?
Mélyen belém égett minden boldog óra
Üvegszilánk hasít, vág, szakad a lelkem
S szorítom a testem, ketté ne repedjen
Egyedül vagyok, sötét, köd vesz körül
A múltba, a vágyba a világ mélyre merül
Reményt kaptam tőled, de te mást akartál
S a napfényes hegyoromról le is taszítottál
Büszke vagyok mégis, hálás, s boldog veled
Sokat, nagyon sokat köszönhetek neked
Nem hagytál el sosem, itt maradtál közel
S kezed néhanapján még most is megölel
Nem lehettem sosem, akire te vágynál
Nem lehetek sosem, akiért megállnál
Tudom, sosem lehetek, ki boldoggá tesz téged
De miattad végső soron azt érzem, hogy élek
