Álmokon szárnyalsz, terveket szősz
Lenyűgöz tél, tavasz, nyár és az ősz
Csodálsz és nevetsz, örülsz a csendnek
Magadnak érzed, valós helyednek
S látod ott őt is. Érzed a kezét,
Nem tudod feledni halványkék szemét
Tudja hogy mire vágysz, tudja, hogy félsz
Tudja, hogy igazán mi mindent élsz
S te vagy a minden, érzed, hogy szeret
Minden kis rezzenést megoszt majd veled
S látod a csodát, látod a vágyat
Érzed hogy ő lesz majd megóvó várad
S ekkor a tépés. Belülről robban
Tüdődbe zokogó fájdalom dobban
Bezárva vagy, igen, már látod
Sohasem törted át a rideg rácsot
Álomvilágban élsz, azt hitted, tied
Elhitted, hogy ez megtörténhet veled
Benne vagy, s elzárva mégis most tőle
Soha semmit nem kaphatsz belőle
