Szeltem a hagymát, és megcsúszott késem
A hűs fém nyomában felbugyog vérem,
Hagyma a bőrömön marja a sebemet,
A számba kapom, és lenyalom kezemet.
Ez volt a pillanat, amikor beléptél,
És mint egy kisgyerek, némán megöleltél.
Kedvesen hajamba fúrtad a fejedet,
Nyakamba szuszogtál, a térdem remegett.
És mint egy kisgyerek, némán megöleltél.
Kedvesen hajamba fúrtad a fejedet,
Nyakamba szuszogtál, a térdem remegett.
Vállamat megfogva tétován eltoltál,
Majd mikor rád néztem, döbbenten megálltál:
Könnyek az arcomon, szopom az ujjamat…
Kíváncsi voltam, hogy mit hoz e pillanat.
Majd mikor rád néztem, döbbenten megálltál:
Könnyek az arcomon, szopom az ujjamat…
Kíváncsi voltam, hogy mit hoz e pillanat.
Csuklómhoz nyúltál, és megnézted sebesen
A késnek hűs nyomán lángoló sebemet.
Hagymaszag csapta meg megértő orrodat,
Kihívón vetted a szádba az ujjamat.
Szívod a véremet, nézed a szememet,
Bilincsként láncol le tüzes tekinteted,
Sajog az ujjam, és égett szag terjed el,
De ezt már nem érzem, és nem is érdekel…
Bilincsként láncol le tüzes tekinteted,
Sajog az ujjam, és égett szag terjed el,
De ezt már nem érzem, és nem is érdekel…
Kifolyó véremet folyton lecsókolod
S mikor már nem folyik, testem hozzád húzod,
Ajkadon érzek még sós ízt, mit én hagytam,
Aznap nem ebédet, hanem sok mást adtam…
S mikor már nem folyik, testem hozzád húzod,
Ajkadon érzek még sós ízt, mit én hagytam,
Aznap nem ebédet, hanem sok mást adtam…
