Sűrű feketén dübörög a mélységSusogva, röhögve kínoz a kétségSzél sikít a lombokonJég recseg a dombokonVakon állok, rettegekMegmozdulni nem merek
Szurokként fedi be testem a semmiMegfagyott bőrömben ordítva lenniKönnyes a vak szememRemeg hideg kezemS előttem kővé vált…
Utolsó kommentek